Yui története:
Most jelenleg 2014van. Akkor már 9éve történt..Ami történt.
Pontosan emlékszem,orgonás lila gyertyák égtek, 15:34kor elégett az egész. Az
illata kellemes volt,jól lehetett érezni de mégsem zavarta az orrom. Szép nap
volt,kellemes hűs szellő fújdogált a pukkasztó melegben. A strandok zárva
voltak,mindenki a lakásán rejtőzködött fagyit nyalogatva. Szép nap volt.
Igen,gyönyörű. Pont aznap,abban a 10percben kérdeztem meg édesanyámtól ,,Miért
jósoltad meg a halálodat,ha továbbra is azt teszed,amibe belehalnál?’’
Édesanyám nyugodtan,kedvesen válaszolt miközben óvatosan megsimította az
arcomat ,,Kicsim,abba fogok meghalni amibe a sors adta. Nem változtathatom
meg,mert akkor minden máshogy lenne. Nagy hiba volt,megtudni mibe fogok
meghalni.’’
Érezte,hogy már nemsokára eljön az a pillanat amikor el kell köszönnünk
egymástól. De én meg akartam védeni,s ezt bátran közöltem is vele. Erre ő
nagyon ragaszkodott ,hogy játszunk.
,,Kicsim! Gyere játszunk! *enyhén kedvesen mosolygott* Én leszek a csendőr te
pedig a bűnöző.”
Kicsi voltam,persze,hogy beleegyeztem. De már bánom.
Elkapott,megkötözött és óvatosan megsimította az arcomat *csengetnek*
,,Szia,kicsim!’’ Féltem,nagyon féltem. Mosolygott,de láttam a szemében azt a
könnyet,amit sosem fogok elfeledni. kinyitotta az ajtót,nem egészen csak
közepesre,nem félt,de enyhén halkan,visszafogva sírt. A bérgyilkosok ránk
törték az ajtót. Lelőtték anyámat. Édesanyám
barátságos mosollyal,de keserű könnyekkel távozott el. Az egyik betörő
rám mosolygott,és kérdezte,vele mi legyen, Megesszük?! ,,Nem!Nem vagyunk
gyerekgyilkosok! Csak a pénzért jöttünk,aztán húzunk.’’ De az a erős,gonosz
mély és rosszindulatú hang..Sosem felejtem el! emlékszek a vér szagára a bűnöző
recés ujjaira, az a napbarnított szín az a tipikus fejforma,MEGBOSSZULOM,MINDEN
KÉPP!
A szomszédok csak 4nap után vették észre ,hogy most mi is van. Mentőt hívtak
ki,mert már fél hulla voltam. Beadtak egy nevelő intézetbe. Két évig ott
laktam. Közben,már fegyvergyakorlatokat végeztem. Bevallom,ÉLVEZTEM..!
Épp az úton sétálgattam mikor meg ismerkedtem May-el (Ejtsd:Mej) Elég jól
összebarátkoztunk. Benne is égett egyfajta bosszúvágy. Sosem árulta el.. De az
anyukája, megsajnált engem,örökbe fogadtak. Köszönöm May♥ ..
Yui története:
Most jelenleg 2014van. Akkor már 9éve történt..Ami történt.Pontosan emlékszem,orgonás lila gyertyák égtek, 15:34kor elégett az egész. Az illata kellemes volt,jól lehetett érezni de mégsem zavarta az orrom. Szép nap volt,kellemes hűs szellő fújdogált a pukkasztó melegben. A strandok zárva voltak,mindenki a lakásán rejtőzködött fagyit nyalogatva. Szép nap volt. Igen,gyönyörű. Pont aznap,abban a 10percben kérdeztem meg édesanyámtól ,,Miért jósoltad meg a halálodat,ha továbbra is azt teszed,amibe belehalnál?’’ Édesanyám nyugodtan,kedvesen válaszolt miközben óvatosan megsimította az arcomat ,,Kicsim,abba fogok meghalni amibe a sors adta. Nem változtathatom meg,mert akkor minden máshogy lenne. Nagy hiba volt,megtudni mibe fogok meghalni.’’
Érezte,hogy már nemsokára eljön az a pillanat amikor el kell köszönnünk egymástól. De én meg akartam védeni,s ezt bátran közöltem is vele. Erre ő nagyon ragaszkodott ,hogy játszunk. ,,Kicsim! Gyere játszunk! *enyhén kedvesen mosolygott* Én leszek a csendőr te pedig a bűnöző.”
Kicsi voltam,persze,hogy beleegyeztem. De már bánom.
Elkapott,megkötözött és óvatosan megsimította az arcomat *csengetnek* ,,Szia,kicsim!’’ Féltem,nagyon féltem. Mosolygott,de láttam a szemében azt a könnyet,amit sosem fogok elfeledni. kinyitotta az ajtót,nem egészen csak közepesre,nem félt,de enyhén halkan,visszafogva sírt. A bérgyilkosok ránk törték az ajtót. Lelőtték anyámat. Édesanyám barátságos mosollyal,de keserű könnyekkel távozott el. Az egyik betörő rám mosolygott,és kérdezte,vele mi legyen, Megesszük?! ,,Nem!Nem vagyunk gyerekgyilkosok! Csak a pénzért jöttünk,aztán húzunk.’’ De az a erős,gonosz mély és rosszindulatú hang..Sosem felejtem el! emlékszek a vér szagára a bűnöző recés ujjaira, az a napbarnított szín az a tipikus fejforma,MEGBOSSZULOM,MINDEN KÉPP!
A szomszédok csak 4nap után vették észre ,hogy most mi is van. Mentőt hívtak ki,mert már fél hulla voltam. Beadtak egy nevelő intézetbe. Két évig ott laktam. Közben,már fegyvergyakorlatokat végeztem. Bevallom,ÉLVEZTEM..!
Épp az úton sétálgattam mikor meg ismerkedtem May-el (Ejtsd:Mej) Elég jól összebarátkoztunk. Benne is égett egyfajta bosszúvágy. Sosem árulta el.. De az anyukája, megsajnált engem,örökbe fogadtak. Köszönöm May♥ ..
